Ez jutott hirtelen eszembe, amikor jöttem a nyugdíjfolyósítóból, megkapván a nyomtatványt, amivel elindíthatom szeptembertől a boldog nyugdíjas éveimet.Persze, azért dolgozni is jó lenne kicsikét, mert a nyugdíj nem lesz elég, mivel a fizetésem is alig több a minimálbérnél.40 év után diplomával. Meg aztán jó lenne még valahova felöltözni, mert ahhoz még fiatal vagyok, hogy itthon punnyadjak. Na de itthon is sok mindent szeretnék csinálni, amire több idő kellene, mint egy-két szabadnap. Na szóval, megyek kedves kisvárosunkban, ami az idegenforgalom fellegvára, a turisták paradicsoma, és össze találkozom az egyik vendéglátós kollégával. Van neki étterme, trafikja, panziója, meg még ki tudja, mije? Megemlítettem Neki, hogy rövidesen nyugdíjas leszek, és szívesen kamatoztatnám a megfelelő helyen a 40 tapasztalatomat, szaktudásomat. Felcsillant a szeme, és rögtön felajánlotta a belvárosi panziója vezetését. Úgy megrémültem az ajánlattól, hogy na... Mi lesz akkor a terveimmel, hogy nyugdíjasként áztatom magam a termálvízben, ahol a hasonlóan nyugdíjas öregurak udvarolnak majd nekem, meg pihenek, meg unokázom, meg kertészkedek, meg elolvasom azokat a könyveket, amire eddig nem volt időm, megnézem azokat a filmeket, és koncertre járok, és színházbérletem lesz...

És ha ezek után kiderülne még az is, hogy többet fizetne, mint a jelenlegi munkahelyem 12 órázva, na szóval akkor tényleg régen le kellett volna lépnem a cukrászdából. De engem úgy neveltek, hogy becsüljem meg magam, meg a munkahelyem, ezért aztán nem is volt több, mint kettő. A 40 év alatt.

Aztán majd nem sokára folytatom a drink-báros kalandjaimat a Hotelből.