Aztán a következő évben megkérdezték, hogy el tudnám-e vállalni az éjszakai bárt? Végtelenül boldog voltam, hiszen mindig erre vágytam. Életünk a következőképpen zajlott: Este együtt megvacsorázott a család, utána megfürdettem a gyerekeket, lefektettem őket, mesét is mondtam, naná... Majd gyorsan…

És megkaptam, megkaptam a lehetőséget, hogy normális módon dolgozhassak, napi hat órában, irodában, szabad hétvégekkel, szabad ünnepekkel. Szerintem minden nőnek és anyának ez lenne az ideális, és nem több. Aki akar, építsen karriert, aki meg akar dolgozzon 6 órát, esetleg otthonról. Reggel szépen…

50 napot kell még dolgoznom, legalábbis számításaim szerint. 1974 szeptember 1-én léptem a vendéglátás színes világába, és onnan kijönni azóta sem tudtam. Minden hiába. Iskolák, gyakorlat, tapasztalat, diploma... szakmunkásként dolgozom. Kiszolgálok, felszolgálok, fagyit adagolok, szennyest szedek,…