Aztán a következő évben megkérdezték, hogy el tudnám-e vállalni az éjszakai bárt? Végtelenül boldog voltam, hiszen mindig erre vágytam. Életünk a következőképpen zajlott: Este együtt megvacsorázott a család, utána megfürdettem a gyerekeket, lefektettem őket, mesét is mondtam, naná... Majd gyorsan készülődni kezdtem, és 9 óra után már indultam is, hiszen 10-kor nyitottunk. Azt hiszem, ezt kevesen értik meg, mekkora varázsa van annak, amikor este 10-kor leoltottuk a villanyt, csak annyi égett, amennyi egy bárban szükséges, és a zenekar játszani kezdett. Talán a színészek, művészek érezhetnek hasonlót, amikor felmegy a függöny, és megkezdődik az előadás. Ezt éltem át estéről-estére. Fiatal voltam, bírtam a gyűrődést, az éjszakázást, és annyit kerestem, amennyit nem szégyelltem. Volt, hogy a pénztárcámat nem tudtam összecsukni reggel, annyira tele volt.
Persze voltak gyenge éjszakák is, hiszen a hét eleje nem annyira volt forgalmas, de amikor jött egy-egy névnap, nőnap, vállalati buli, amikor az emberek beindultak, akkor nálunk kötöttek ki, és folytatták reggelig.
Tudni kell, hogy én munka közben soha nem ittam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy a vendégek ittasan lássanak. - Mért nem iszol kamut??? - kérdezték tőlem sokszor. Két oka volt, amiért nem ittam kamut. Az egyik az, ha a vendég meghívott egy italra, és elfogadtam, utána már jogot formált arra, hogy hazakísérjen. Persze, hajnal 4-kor, majd pont olyannal fogok hazaandalogni, aki ott ücsörgött egész éjszaka a pultomnál, és egy Campari után már úgy érzi, joga van elkísérni. Hajnalban? Akkor valószínű nem kapcsolatot akart, hanem csak bepróbálkozott egy dugásra. Nekem pedig férjem volt, aki otthon aludt a gyerekekkel. A másik oka, hogy bizony a látszat is fontos. Azok az emberek, akik ismernek, és látják, hogy egymás után fogadom el az italokat, és dobálom be a /kamu/ feleseket, úgy, hogy a szemem sem rebben tőle, mit gondolnának rólam??? Fontos, hogy az embernek legyen tartása, pláne egy ilyen helyen.Ha tisztelem a vendéget, és alázattal végzem a munkámat, nem lehet fogást találni még egy pultoson sem. Sokszor hallottam: én nem leszek csicska! Akkor, amikor az ember úgy áll a pult mögött, akkor a vendég tisztelettel beszél hozzá: kedves kisasszony, legyenszíves még egy konyakot tölteni nekem. Nem próbál senki megfogdosni, és ordenáré módon beszélni velem. Persze, így is sokszor előfordult, hogy egy kalap alá vettek minden pultossal. - Ismered Rózsikát? Nem? Pedig ő is pultos: Hol? Hát a vasútállomáson, a restiben.
Hajnaltájt jártam haza, nyáron világosban, már a madarak is csiripeltek, amikor fáradtan, elkenődött szemfestékkel hazataxiztam. Volt, amikor a házmester akkor húzta ki a kukákat, amikor én hazaértem. Egymásra meredtünk. Ő nem értette, hogy hogyan lehet egész éjszaka egy zenés bárban dolgozni hajnalig, hétről hétre, hónapról hónapra. Én viszont tudtam azt, hogy mennyivel jobb hajnalban lefeküdni, mint felkelni! És, ha az emberrel valami érdekes dolog történhet, az nagy valószínűséggel éjszaka fog történni.
