Érettségi után nem volt kérdés, hogy merre megyek tovább tanulni. Persze, a szüleim szerették volna, ha az egyszem lányuk főiskolára megy, mondogatta is édesapám, hogy az ország minden részéből jönnek a városunkba főiskolára, én meg hallani sem akarok róla. Legalább egy tesi szakot megpróbálhatnék a hosszú lábaimmal. Tudni kell, hogy abban az időszakban nagyon laza volt a tanterv és az érettségi is. Tananyag csökkentés volt. A tankönyvben oldalakat hagytunk ki, és az apróbetűs részt csak annak kellett elolvasni, aki tovább akart tanulni. Az érettségi bizonyítványba pedig csak az volt beírva, hogy megfelelt. Érdemjegy nem. Szóval ezzel lehetett volna tovább tanulni is akár... Na jó, ha nem megyek főiskolára, akkor tanuljak valami szakmát, mondta az édesapám. Gondolt ő valami elegáns szakmára, optikus, ékszerész, könyvesboltos, vagy valami tisztességes polgári szakma. Amikor beadtam a továbbtanulási szándékomat vendéglátó eladónak, akkor két hónapig nem szólt hozzám, akkora kudarcnak ítélte meg ezt a lépésemet. / Sajnos, a diplomám átvételét már nem érte meg./
Akkoriban a vendéglátás nem volt egy divatos szakma. A könyvtár-népművelés volt akkor menő, olyasmi, mint most a marketing, kommunikáció. Az egész megyéből tízen, vagy tizenketten jelentkeztünk érettségi után vendéglátó iskolába. Három pultos, két cukrász, két szakács, a többi meg pincértanuló. Nem volt egy hosszú képzés, egy év után már kezünkben is a szakmunkás-bizonyítvány: vendéglátóipari eladó szakmában a szakmunkás munkakör betöltésére képesített. Hát, ez tényleg nem egy nagy karrier, viszont nagyon szerettem. Szerettem ezt a szakmát, a vendégeket, a kollégákat, hiszen egy csapat voltunk. Azt viszont tudni kell, hogy nem valami kocsmában, vagy étteremben, hanem a város I.osztályú legelegánsabb cukrászdájában dolgoztam. Kristálycsillár alatt márvány padlón, elegáns vendégek között. Orvosok, ügyvédek, a város elitjei fordultak meg itt nap mint nap. Mi pedig csak bezsebeltük a bókokat, a dícséretet, és a borravalót. Sokkal jobb életem volt mint azoknak, akik érettségi után még valahol koptatták az iskolapadot. Gondtalan élet, saját jövedelem, strand, buli, stb.
Sajnos, akkor még nem gondoltam, hogy innen kijönni nagyon nehéz, és nekem nem is fog sikerülni.
