A sikeres szakmunkás vizsga után, amikor boldogan koptattam a márványpadlót tálcával a kezemben, egyszer csak kis cédulát láttam meg a faliújságon. A cédulán ez állt: Érettségivel rendelkező, vendéglátásban dolgozók részére szakközépiskolai tanulmányi lehetőséget biztosítunk. A képzés ideje két év, levelező tagozat, és a sikeres végzés után szakközépiskolai érettségi bizonyítványt ad. Gyorsan beiratkoztam, /a szüleim legnagyobb csodálkozására/, ugyanis ez az iskola VENDÉGLÁTÁS volt, és ugye engem a mozdony füstje már megcsapott. Heti egy alkalommal volt tanítás, és a város összes érettségizett vendéglátósának osztálytársa lettem. Én voltam a legfiatalabb, mert épp hogy leérettségiztem, és szakmunkás bizonyítványt szereztem, szóval folyamatosan tanultam. Ez alatt a két év alatt megtapasztalhattam, hogy milyen is vendéglátósnak lenni. Szerintem annyi Unicumot életeben nem ittam meg, mint azidő alatt. Ittunk vizsgára készülve, vizsga előtt- és után, örömünkben, bánatunkban. Tantárgyaink voltak: idegenforgalom, szállodai ismeretek, üzemgazdaságtan /ezt azóta sem értem/, ételkészítési technológia, táplálkozás élettan, gépismeret, biológia és munkavédelem, élelmiszer áruismeret, szakmai gyakorlat.

És két év után sikeresen leérettségiztem ismét, szakközépiskolai érettségi bizonyítványt szereztem. Az volt beleírva, hogy: Ez a vendéglátóipari szakközépiskolai érettségi bizonyítvány az 1965. évi 24. számú törvényerejű rendelet 18.§-ának (2) bekezdése szerint középfokú szakmai végzettséget igénylő vendéglátóipari termelési, áruforgalmi, szolgáltatási, valamint gazdálkodási munkák végzésére képesít, továbbá felsőfokú gazdasági intézményekbe jelentkezésre jogosít. E bizonyítvány tulajdonosa a 27/1965. (XII:1.) Korm. számú rendelet 22 §-ának (2) bekezdése értelmében a képzése irányának megfelelő szakterületen szakmunkásként is alkalmazható.

Na, rám pont ez az utolső passzus lett érvényes. Egész életemben szakmunkásként dolgoztam, bármit tettem, bármerre mentem, a tálca soha nem esett ki a kezemből.

Csakhogy ezt akkor még nem tudtam. Bizakodva tekintettem a jövőbe, immár két érettségivel és egy szakmunkás bizonyítvánnyal, 22 évesen.