50 napot kell még dolgoznom, legalábbis számításaim szerint. 1974 szeptember 1-én léptem a vendéglátás színes világába, és onnan kijönni azóta sem tudtam. Minden hiába. Iskolák, gyakorlat, tapasztalat, diploma... szakmunkásként dolgozom. Kiszolgálok, felszolgálok, fagyit adagolok, szennyest szedek, mosogatok, nyálfolyós óvodásokkal foglalkozom, és az idegbeteg szüleikkel, mint egy dadus...

Történt, hogy így a ballagás közeledtével, amikor ugye nem élet az élet torta nélkül, nem érettségizik le az a gyerek, ha nem kap tortát, hangosan sóhajtottam, hogy rövidesen vége ennek a keserves vendéglátós életnek, és jön a pihenés, a nyugdíj.

- És kiszámoltatta már, hogy mennyi lesz a nyugdíja?

- Nem, mert a fizetésem is annyira kevés, hogy ezzel nem is idegesíteném magam.

- Na de hát, csak ki kell számoltatni, mert ha dolgozik még néhány évet, az öregségi nyugdíjig, akkor majd több lesz a nyugdíja. Nagyon oda kell figyelni, szerintem maradjon még.

Ekkor azt gondoltam, felrobbanok. Még hogy maradjak még 4 évet? Szerintem itt halnék meg a pult mögött. Nem bírom a 12 óra állást, 40 éve állok, a gerincoszlopomon meg is látszik, meszes, és elgyötört. Ettől zsibbad a kezem, és ettől fáj a lábam. Megmondta a reumatológus. És, még nagyon örülök, hogy nincs más bajom, mert van néhány ismerősöm, akiket gerincsérvre műtöttek, és nem végeztek ennyi fizikai munkát.

Egy napi munka után, a szabadnapom azzal telik, hogy megpróbálom össze szedni magam, lassan és ráérősen, és pihenni, hogy amikor újra be kell állnom a pultba, akkor bírjam. Felajánlotta a reumatológus, hogy kiír néhány kezelést. Nem sok értelme lenne. Két napig nyújtanák a gerincoszlopomat, aztán 2 napot állnék a pult mögött, 12-13 órát. Amit nyújtunk rajta, az vissza is nyomódik. Naná.

Köszönöm szépen, de elég volt. Elég volt a vendégekből, a 12 órás műszakokból, na és a főnökségről nem is beszélve. Elég volt abból, hogy soha sehova nem tudok elmenni, mert dolgozom, pont akkor. Színház, koncert, nagyon ritkán. Esetleg, ha mégis ráérnék, a fáradtságtól nincs erőm elmenni.

Igen, lesz színház bérletem, és koncert bérletem, és tornabérletem, és komoly baráti társaságom azokkal az emberekkel, akikkel most nincs időm találkozni. Remélem, nem jön közbe semmi, és itt csak az egészségi állapotomra gondolok... Maradjon így még jó sokáig.