Van nekem egy újságom. Akár merre költözöm, mindig velem van, valamiért soha nem dobtam ki. A lapjai már elsárgultak. Ezt írják benne:

,, Évekkel ezelőtt a szakma ún. divatos szakmának számított, és annyi tanuló jelentkezett a vendéglátóiparba, hogy 40-50 gyerekből válogattuk ki azt a 10-12-t, akiket a vállalat szerződtetni és a szakmára kiképezni kívánt. Évről évre a jelentkezők száma egyre alacsonyabb lett, a vállalatok pedig sorra nyitották szebbnél szebb üzleteiket, a tanulólétszámot szerették volna emelni, de jelentkezők hiányában erre nem nyílt módjuk. Az ilyen jelenségnek valami okát is kell adni, és azt hiszem, nem is nagyon  kell találgatni,mi az előidézője annak, hogy a vendéglátó szakma iránt megcsappant az érdeklődés.

A szakma nagy hozzáértést igénylő, és nagyon fárdságos, nagy lekötöttségekkel járó munkakörök szövevényéből áll. Az üzlethálózat és a vendégek igényei egyre nőnek, és a szakma felkészültsége - gyakran anyagi okok miatt - nem tud ezekkel lépést tartani. A növekvő forgalmat, és a növekvő igényeket ilymódon csak a munka intenzitásának növelésével tudjuk jól-rosszul kielégíteni. Ebből az következik, hogy a dolgozók túlterheltsége nő, míg ennek anyagi kihatását fizetésükön alig veszik észre... Egy eladó 3 évig tanul, majd szakvizsgát tesz,ennek megtörténte után alapfizetése 1300-1400 forint. Forgalmi jutalék 250-300 forint. Átlagkeresetük nem éri el a 2000 forintot, és ezért rendes öltözetben, ápoltan, kedvesen, mosolyogva dolgozó, lehetőleg nyelveket beszélő, jó modorú, szakmailag képzett embereket szeretnénk odaállítani, akik a napi forgalomhoz szükséges 6-700 üveg sört, üdítőt átveszik, behűtik, áttörölgetik, kiadják, a sok száz, vagy ezer süteményt átveszik, hűtővitrinekbe rakják, csomagolják, vagy tányéron kiszolgálják, több mázsa fagylaltot fagyasztanak, kiadagolnak, demizsonokat emelgetnek, ahol szükséges, grillételeket sütnek, főznek, és mindezt jókedvűen, derűsen, hiszen a nyolcadik órában is éppen olyan könnyű a munka, mint az elsőben, vagy a másodikban... Aki csak teheti elmegy  más kereskedelmi szakmába, hiszen felvétel mindenütt van. Ha egy pénztáros elmegy valamelyik áruházba,, sokkal magasabb fizetéssel és jutalékkal veszik át. Az eladók is sorra hagyják itt a szakmát és elmennek gyárakba, üzemekbe, ahol betanítják őket, és már betanított munkásként is sokkal többet keresnek, mint a vendéglátóiparban, és sokkal nyugodtabb, kényelmesebb munkát végezhetnek. Nem kötik őket szabályok és rendeletek, melyek halomra látnak napvilágot és melyek a büntetések sokféleségét helyezi kilátásba, ha ezt vagy azt nem tartják be. Egy pénztárosnak, vagy eladónak gondosan ügyelnie kell, hogy ittas egyént ne szolgáljon ki, fiatalkorúnak szeszes italt ne adjon, este nyolc óra után gyermek ne tartózkodjék az üzletben. Ismernie kell az áruk szabványát, tárolási feltételeit, szavatossági idejét, hiszen emberek egészségéről van szó. Vigyáznia kell, hogy keveset ne mérjen, és túl sokat se adjon, hogy jól számoljon, és ne tévedjen, mert talán egyetlen szakma, ahol az emberek soha nem tévednek, mindjárt csalnak, visszaélnek. Egy vendéglátó ipari dolgozó soha nem tévedhet, mert ezzel megkárosítja a vendéget vagy a népgazdaságot, tehát büntetést érdemel, és kap is gyakran,pedig igen sokszor csak a túlfeszített munka következtében vét az előírások ellen.

Mit kell tennünk, hogy ennek a szép múltú és nagy jövőjű szakmának újra becsületet szerezzünk, hogy újra ,,méltó legyen nagy híréhez"?

Vonzóvá kell tenni a fiatalok előtt. De hogyan? Itt kell tartani a már kiképzett és szakvizsgát tett dolgozókat, és el kell érni, hogy szívesen és kedvvel végezzék munkájukat. Elsősorban a népgazdaságnak kellene felmérnie, milyen mértékben van szükség a vendéglátóipar, és az idegenforgalom fejlesztésére. Ha úgy látják, hogy ez államháztartásunk számára hasznot hozó vállalkozás, akkor lehetővé kell tenni, hogy a már meglévő üzletek gépesítése, korszerűsítése mielőbb megtörténhessen, ami feltétlenül könnyítené az élőmunka ráfordítást.

Foglalkozni kellene a dolgozók bérezésével, a forgalmi jutalék kulcsszámainak emelésével, hogy a forgalom emelésében a dolgozók anyagi érdekeltsége nagyobb legyen."

Na...Írta ezt Füzy Pálné, a Bambi eszpresszó vezetője 1975 novemberében.