Olvastam egy cikket, melynek az a témája, hogy a diploma boldogabbá tesz-e, mint a szakmunkás bizonyítvány? Nos, én aztán tudok ebben nyilatkozni, mert nekem mindkettő van, és még két gyereket is felneveltem. Az írás két lehetőséget említ. Már óvodás korban elit oviba kell vinni a gyereket, ahol van nyelvtanítás, lovaglás, úszásoktatás, sószoba, hangszeróra, játékos informatika, iskolaelőkészítő.Vagy csak egy sima ovi, ahol a gyerek kedvére szaladgálhat, bújócskázhat, simán lehet játékos gyerek. Szerintem csak egy vitaindító cikknek szánták, mert be is indult a kommentezők hada. Amúgy a cikk sok igazságot ír, aztán ez nem nagyon tetszik mindenkinek.

Én érettségi után mentem szakmunkásnak, a szüleim nyilván nem örültek, de hagytak menni az utamon. Le is diplomáztam ebből a szakmából úgy 30 év múlva. Tanítani is megpróbáltam. De azt hiszem leszögezhetem, hogy jól választottam, mert végig szórakoztam az életemet.Igaz, sok áldozattal járt, sose voltunk átlagcsalád, de mondhatom, örömet okozott nekem ez a szakma.

A gyerekeim a szocializmus szülöttei, "szükség óvodába" jártak, mert annyi volt a gyerek, nem volt ott semmi, csak a kutyaszaros játszótér. Amit tudtam, megmutattam nekik, én, a szülő. Síeltünk, korcsolyáztunk, vittem őket úszni, és teniszezni, és zeneoviba, zongoraórára. De ez csak a lehetőséget jelentette, nem volt semmi sem kötelező.

A fiam kezébe soha nem adtam gitárt, de mégis talált egyet, a mai napig van zenekara, mindig is volt. Jó, most már nem akar világhírű rockzenész lenni, és David Bowie-val fellépni, részint, mert a világhírű zenész elhalálozott. Soha nem volt jó tanuló, szakközépbe járt, és végig bukdácsolta. A negyediket kétszer járta, kétszer ballagott, két tablón volt rajta. Mondhatom, mégis sikeres felnőtt lett. A keservesen megtanult szakmájában maradt, jó munkahelyei vannak, megbecsülik, szereti a szakmáját, szerintem boldog így diploma nélkül is. Van felesége, két gyereke, és a fővárosban élnek. Nem kacsingattak külföldre, pedig a felesége érettségi után hosszú ideig élt külföldön, és angol szakon végzett az ELTE-n.

A lányom, hát ő egészen más. Mindig kitűnő tanuló volt, lett neki négy diplomája, és ledoktorált kémiából. Ezután férjhez ment, és jelenleg gyesen van tündéri kislányával. Amikor vett egy házat, amelyben 1/1 tulajdonos, sokan megkérdezték, hogy miből? Hát, ebben a házban benne van a középiskolás ösztöndíja, meg a főiskolai ösztöndíja is, meg amit tíz év keresetéből félre tudott tenni. Igaz, nem járt soha műkörmösnél, se sítáborban, edzőterem bérlete sem volt. Nem szórakozott el tízezreket hétvégeken, viszont bejárta a világot a munkája kapcsán. Egyszer, egy beszélgetésünk során mondtam neki, hogy vannak boldog kozmetikusok is. Senki nem hajszolta őt a tanulásba, saját döntése volt.

Azt hiszem, a mi családunkban minden rendben van. Mindenki azt csinálta, amihez kedve van, és talán ezért vagyunk elégedettek.

A cikk:www.nlcafe.hu/csalad/20160907/boldog-gyerek-erettsegi-diploma/